4. nap – 2025. július 29., szerda
A közös reggelinket követően ezt a napunkat is szabadon tölthetjük pihenéssel, fürdőzéssel, tengerparti sétákkal.
A pihenés helyett ezen a napon az utazni vágyókkal Európa talán legtitokzatosabb országába, Albániába vezet utunk a szomszédos ország történelmével, kulturális sajátosságaival ismerkedünk, miközben érdekes legendákat is megoszt velünk idegenvezetőnk. Például kit és miért falaztak be a Shkodër-kastély falába a magyar Kőműves Kelemen mondájához hasonlatosan.

Az albán-montenegrói határon átérve az Albán-Alpok 1500-1700 méter magas hegyei által közrezárt Shkodra (albánul Shkodër) városába vesszük az irányt.
Shkodra az ország kultúrtörténeti ékessége, egyik egyetemi, gazdasági és kulturális központja. A városba érve elsőként 130 méterrel a Drin és a Buna folyók fölé magasodó Rozafa várhoz vesszük az irányt. A várát a 14. században kezdték
építeni, de a stratégiai fekvésének köszönhetően már az ókorban az illírek fellegvára is itt állt. A várromon belül egy 13. századi velencei székesegyház romjai is fellelhetők. Az Oszmán Birodalom 15. századi térnyerését követően a templom helyére mecsetet építettek. Az eredeti épületekből csak romok láthatók, azonban így is impozáns látványt nyújt, ahogy a Shkodra nyűzsgő városára, az albán tájra és a fekete Drim folyóra néző panoráma is magával ragadó. 
A várból az ország legnagyobb templomához, a Szent István-székesegyházba megyünk. Miután a kommunista diktátor Enver Hodzsa a munkásállam egyik legnagyobb ellenségének tekintette a vallásokat, az 1950-es évekre már szinte
minden katolikus egyházi vezetőt megöltek vagy bebörtönöztek. Az ország vallási épületének túlnyomó többségét bezárták vagy kulturális központtá, ateista múzeummá, mozivá, raktárrá vagy sportcsarnokká degradálták. Ez utóbbi sorsra jutott a helyi székesegyház is. Az 1960-as években pedig Albánia lett a világ első állama, ahol az ateizmust az államvallás szintjére emelték. Ezekután a város számára némi elégtételt jelenthetett, hogy rendszerváltást követően Shkodarban tartották meg 27 év kihagyás után az ország első szentmiséjét 1990 novemberében. 
Mivel legjelentősebb számban muzulmánok élnek Shkodarban, ezért a napunk további részében a város számunkra, magyaroknak kevéssé ismert, iszlám arcával ismerkedünk. Az iszlám a hódító Oszmán Birodalommal jelent meg és a 17. század végére az albánok többségének vallása lett, a perifériára szorítva a katolicizmust és az ortodox kereszténységet. Hodzsai ateizmust és a rendszerváltást követően mára az ország lakosságának mintegy 57%-a szunnita muszlim, 2%-a bektási, ezzel Koszovó után Albánia a második legnagyobb muszlim többségű európai ország.
Sétáink során mecseteket és minareteteket láthatunk és vélhetően a müezzin hangja is hallhatóvá válik. Meglátogatjuk a XV. század elején épült Ólom-mecsetet (Xhamia e Plumbit), ahogy egy újonnan épült dzsámit is, ha időnk engedi, de
természetesen felkeressük az iszlám világhoz kulturálisan hozzátartozó, a várhegy aljában elterülő 18. századi bazárt is, ahol többek között albán bureket, baklavát és trilecet is kóstolhatunk. A helyi kisboltokban pedig a kultikusnak számító Szkander Bég konyakra, kiváló minőségű teakeverékekekre, lekvárokra is szert tehetünk.
Hazaúton a határt átlépve az ódon Stari Barban állunk meg. A város ókori-középkori történelme sok hasonlóságot mutat Shkodar múltjával. Macskaköves utca vezet fel a romos várhoz, ahol a török középkor emlékei és a keresztény kultúra jegyei keverednek, és ahol a jelentős albán kisebbség hatása révén sajátos montenegrói- albán életmódot tapasztalhatunk meg. Itt frissen facsart gránátalmalevet kóstolhatunk a helyi albán árusok jóvoltából.

Az iszlám világából számos újszerű és felejthetetlen élménnyel gazdagodva térünk vissza hotelünkhöz. Természetesen az adriai csobbanás ezúttal sem maradhat el az egyénileg elköltött vagy a fakultatív közös vacsora előtt.